Szegfűszeges, fahéjas édes illatok keverednek a sültek aromájával. Hömpölyög és zsivalyog körülöttünk a tömeg. Forralt boros, sült kolbászos hangulatban, hasznos és haszontalan holmik között téblábolunk. Adventi vásárban vagyunk. Van ahol extra látványosságok, vagy korcsolya pálya, vagy égbe törő díszes karácsonyfa, vagy a programok csábítanak, de a lényeg a nyüzsgés. És mi nyüzsgünk, rég elfeledve, hogy az Advent a lecsendesedésről, a várakozásról, a vágyakozásról szól. Lehet valaki hívő és várja Jézus megszületését, vagy nem, de várja a Karácsony meghitt hangulatát.
Persze vannak kevésbé profán vágyak is, amelyek kívül maradtak az adventi gondolatokon. 1905.november 30-án kitolták a hangárból a Zeppelin LZ2 léghajót. Az hogy Zeppelin gróf vágya, miszerint az LZ1 20 perces Bodeni-tófeletti repülésének kudarca után ez a javított modell sikeres legyen, sajnos nem sikerült, de nem adta fel.
Hogy jön ez az Adventhez? Ez az időszak kicsit a magunkba nézésről is szól. Mérjük fel, hogy meddig vagyunk képesek kitartani a céljaink mellett Ha elfáradunk, vagy erőt vesz rajtunk a csüggedés, akkor mit teszünk? Maraduk a vágyakozás szintjén, vagy haladunk előre? Akarjuk- e igazán, ami után vágyakozunk?
Ugye nehéz ez?
Mindezen gondolatokat persze végigfuttathatjuk magunkban a forralt bor fűszeres illatától körülvéve, és ne gondolják, hogy az adventi vásárok nyújtotta kikapcsolódást nem tartanánk jónak, de néha nem árt egy kis csend. És akkor észrevehetjük, hogy ami után vágyakozunk, az ott van.
„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket.” (Pilinszky János)
